nyugalmazott
főiskolai tanár, a műszaki tudományok kandidátusa.
Dr.
Domonkos Sándor 1931-ben
született Gyömrőn. Villamosmérnöki oklevelét 1953-ban szerezte
meg a Budapesti Műszaki Egyetemen. Közvetlenül a végzés után
Dr. Verebély László professzor mellé került tanársegédnek a
BME Villamosmérnöki Kar Villamos Művek Tanszékére. 1960-tól
adjunktusként vett részt az oktató-kutató munkában. Dr. Eisler
János professzor vezetésével, valamint az akkori munkatársaival
dolgozta ki a Villamos kapcsolókészülékek és a Villamos
hőtechnika tantárgyak tananyagát. Emellett elkészítették a
„Kapcsolási folyamatok” jegyzetet, kialakították a
laborméréseket valamint létrehozták az önálló
kapcsolóberendezések csoportot. 1966-ban megvédte „A villamos
ívek mozgása a Deion-lemezek közelében” című kandidátusi
értekezését, amellyel műszaki doktori címet szerzett, és
egyetemi docensi kinevezést kapott. Ezt követően megbízta a
Főiskola vezetősége a Villamos Berendezések Osztály vezetésével,
majd 1966-tól ellátta a Villamosmérnöki Kar dékánhelyettesi
feladatait is. Számos doktorandusz témavezetését vállalta, ezen
kívül a Tudományos Minősítő Bizottság Energetikai
Szakbizottságának, a MTESZ Központi Oktatási Bizottságának
tagja is volt. 1974-ben az MM kinevezte a Kandó Kálmán
Villamosipari Műszaki Főiskola főigazgatójának. 1986-ig vezette
a főiskolát emellett igazgatója volt az Automatika és
Berendezések Intézetnek. szakmai vezetésével kialakították a
szaküzemmérnök képzést, a tudományos konferenciák
évenkénti rendszerét, a főigazgatók évenkénti találkozóját.
Főigazgatósága alatt intenzív kapcsolat alakult ki a
Főiskola és Wilhelmshaven, Furtwangen (NSZK) Hamilton (CDN)
főiskolái között. 1986-ban Dr. Sima Dezsővel létrehozták a
főiskolai Műszaki informatika szakot. 1987-től 1992-ig
vendégprofesszorként oktatott Furtwangenben. 1993-ban
nyugállományba vonult, de továbbra is előadóként aktív
szerepet vállalt az Elektrotechnika tantárgy oktatásában. Számos
főiskolai jegyzet szerzője vagy társszerzője volt.
